Az érzések

Mi az érzés?

Lelkiállapotom energetikai állapotommal függ össze.
A más - más energetikai állapotot az elmém más és más érzésnek "fordítja".
A belső nyugalmi állapotból kibillentett állapotban érzek mást és mást, örömet, félelmet, haragot, fájdalmat.
Az érzés azt is jelzi, hogy nem csak a nyugalmi állapotból billentem ki, hanem a tudatosságból is.
A tudatos jelenlét állapotában nincsenek érzések.
A tudatos jelenlét állapotában mély, belső derű hat át. Erőteljesnek, magabiztosnak, boldognak érzem magam. Ez a mély, belsőből fakadó boldogság külső körülményektől független. Tiszta, fényes, magas vibrációjú az energetikai állapotom.
Miért billenek ki? Miért jönnek elő más érzések? Miért leszek szomorú, haragos, félek vagy éppen örülök valami miatt? Hát ez az. A valami. Ami miatt kicsusszanok a tudatos jelenlét állapotából.

Önvalónk és szerepeink

Jelen inkarnációnkba lépésünkkor személyiségjegy- tulajdonságcsomagot hoztunk magunkkal.
Már a magzati élet során, megszületésünktől kezdve egyre inkább kondicionálva vagyunk ezeket a személyiségjegyeket megerősíteni, hozzátenni hasonlóakat vagy újabbakat.
Ezekből a személyiségjegyekből, tulajdonságokból épülnek fel szerepeink, melyekkel tudattalanul azonosulunk, és életünk során tudattalanul e szerint élünk. Legyen ez bármilyen, szenvedést okoz, hiszen a szerepek szerint élve elzárjuk magunkat tiszta, fényes, tudatos önvalónktól.

A szerepet éljük, önvalónk megélése helyett. Ez teljesen rendjén van. Tudattalanul megélem azt a magamat, aki szenved, aki örül, aki boldog, szomorú, és szeretne valami mást, mint ami van.

Meditációban megtapasztalom a létezés tiszta, félelmek, fájdalmak nélküli tudatos, fényes állapotát.
Egyre tudatosabban egyre inkább látom, érzékelem azt, aki vagyok, és azt, akivel tudattalanul azonosulva megnyilvánulok.

A tudatos önvalómmal megnyilvánulva egyensúlyban, harmóniában vagyok. Belső derűvel szemlélődöm a világban. Teszem a dolgom - bármi legyen -, szeretettel, elfogadással.

Minden, ami nem ez, ami nem ilyen, a tudattalan elmém működése.
Szerepekkel, személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal azonosulva élem meg magamat és a világot. Billegek hol erre - az öröm, a biztonság, a boldogság illúziójába, hol arra - a fájdalom, a félelem, az indulatok illúziójába. Gondolatok, érzések, okok és okozatok, tettek és következmények hálójában vergődve.

Alázattal és őszintén figyelve gondolataimat, szavaimat, tetteimet feltárhatom magam előtt azokat a tulajdonságokat, személyiségjegyeimet, és az ezekből összerakott szerepeimet, amelyekkel azonosulva éltem - élem tudattalanul ebbéli életemet.

Tudatoson megélve ezeket a tulajdonságokat, szerepeket, képes vagyok felismerni a szenvedést, amit az azonosulással okozok magamnak. Tudatosan jelen vagyok minden pillanatomban, figyelem szerepek szerinti működésemet. Ebben a tudatos figyelemben képes vagyok felülemelkedni ezeken a szerepeken.

Megszólal Vayu 12 ház című meditációs zenéje. Fókuszálok az erőcsakrára, lazítok.
Be-beúszik egy egy gondolat. tartom a tudatosságot, figyelek az erőtérre, az energiaáramlásra.
Már nincs gondolat. Érzem belül a fényt, az energiát. Érzem az erőt. Ez szavakkal kifejezve nem ugyan az. Ezt nem lehet elmondani, ezt érezni kell.
Ez a Létezés ereje.
Tovább áramlik az energia, fókuszálok a szívcsakrára. Lazítok. Időnként bekúszik egy gondolat, de nem rabolja el a figyelmemet. Tudatosság, figyelem, jelenlét. Gondolat nincs. Ahogy a Nap kel fel, feldereng az érzés, finoman, lágyan. Ahogy egyre lazítok, engedem, úgy erősödik. És elárad a tiszta energia, valami édes érzés, ami jól esik, amiben megfürdik a lelkem. Felfénylik bennem a boldogság.
Szavakkal nem lehet visszaadni, milyen ez.
Ez a Létezés öröme.
Tovább áramlik az energia, a homlokcsakrára fókuszálok. Kitágul a tudatom. Érzem az Univerzum erejét, a létezés örömét, a tudatosság fényét.
Érzem, hogy ez bennem van, és én ebben az energiában, ebben a fényben. Érzem, hogy egy vagyok vele.
Érzem, hogy lehet ennél tovább is. Érzem, hogy ez én vagyok.
Emelkedem, egyre könnyebbé válok, egyre fényesebb.

Vége a zenének. Tartom a figyelmem, a tudatosságom, tartom ezt a tiszta vibrációt. Lazítok.
Ebben a csendben elmém fordítja szavakra az energetikai információt.
Egységben, harmóniában magammal, egységben, harmóniában a világgal egyensúlyban lenni, a középpontomban, amiben kibillenthetetlen vagyok...

Miért billenek ki egy-egy szituációban, miért borít ki egy-egy konfliktushelyzet...

Az érzelmek az elme tudattalan működésekor jelennek meg. A tudattalan működés korlátolt, beszűkült állapot. Ebben a tudatállapotban nem fogadom el azt, ami van, azt, ami vagyok, azt, ami a másik.
Harcban állok azzal, ami van, ellenállok annak, ami van.

Vagy harc és ellenállás van bennem, vagy harmónia és egyensúly.

Ha befejezem a harcot, az ellenállást, elkezd kivirágozni bennem az elfogadás, a szeretet.

Ahol nincs harc, ellenállás, ott az elfogadás és szeretet van.

Az elfogadás és szeretet állapotában harmóniában, egyensúlyban vagyok azzal, ami bennem van, ami a külvilágban van, ami a másikban van.

Semmi nincs ok nélkül. Ami bennem van, az vetül a külvilágba.
Az élet eseményei nem sorscsapás, bár tudattalanul így élem meg, hanem megmutatja, hol vagyok kibillenthető, hol nem vagyok egyensúlyban, harmóniában.

Kapcsolataimban a résztvevők nem ilyen-olyan bántó, idegesítő, alakok, bár tudattalanul így élem meg.
Nem véletlen, hogy velük kapcsolódom. Lehetőséget adnak nekem arra, hogy meglássam a viselkedésük, a megnyilvánulásuk, szavaik, tetteik segítségével, hogy hol vagyok kibillenthető, mikor csúszok olyan tudattalan állapotba, ahol az elme érzelmekkel éli meg önmagát, a világot.

Mélyen magamba nézve, belátással, alázattal átadom magam a jelen valóságának. Befejezem a harcot, az ellenállást azzal, ami van.

Ebben a jelenlétben, tudatos állapotban nincs harc, nincs ellenállás.
Ebben a jelenlétben, tudatos állapotban harmónia, nyugalom van.
Ebben a jelenlétben, tudatos állapotban megnyílik a jelenlét, a létezés erőtere, amiben az életenergia áramlik.
Ez a tiszta, létezés energiája hat energiarendszeremre, ami elkezd változni. Ez a változás átszövi energiamintázatomat.
Egy más energiamintázat más kisugárzást eredményez. Ez a más kisugárzás a külvilágra hatva elkezdi rendezni körülöttem az energiákat.
A bennem lévő harmónia, egyensúly energiája harmóniába, egyensúlyba rendezi a körülöttem lévő energiákat.
Bár a karma törvénye szerint az elkezdett dolgaim következményei utolérnek, nem mindegy, milyen tudatállapotban élem meg.
Egy más mintázat más karmát jelent. Eleinte jobb, majd jó karmákat, majd egy tiszta, harmonikus, egyensúlyban lévő energiamintázattal a karma törvénye fölé tudok emelkedni.

Eleinte még a karma következményei miatt nehezen megélt életesemények érnek, kapcsolataimban megjelenhetnek konfliktusos helyzetek, ám ezt már egyre tudatosabban élem meg. Egyre inkább felülemelkedem érzelmeimen, akaratomon, vágyaimon.
Egyre tisztábban látom a beszűkült, korlátolt elmeműködést és következményeit. Egyre tudatosabban, egyre én-nélkülibben látom át az élet eseményeinek, kapcsolataimnak összefüggéseit.
Azt a lehetőséget látom bennük, amit a tudatos figyelemben megélve túlléphetek az elme beszűkült, korlátolt, tudattalan megélésein.

Egy tiszta tudatos, énnélküli állapotban a jelen tiszta tudatos, fényes valóságát élem meg.

Ebben az állapotban meglátom, hogy minden tapasztalás a tudattalan elme működésének következménye.
Ebben az állapotban meglátom, hogy az élet tudatossága tapasztaltat engem, és tapasztaltatónak használ a másik felé.
És eldönthetem, hogy nem leszek többé tudattalan tapasztaltató. Mindenki megtalálja karmája szerinti tapasztaltatóját, és akit tapasztaltat.
Tudatos, én-nélküli állapotomban kiszállok ebből a körforgásból.

Az én-nélküli állapot erőteljes állapot. Nem önmagamat adom fel, hanem a korlátolt, beszűkült, tudattalan elmeműködésemet.

Az én-nélküli állapot a tiszta tudatos állapot, amiben nyilvánvalóvá válik az élet igazi valósága.

Ebben az én-nélküli tudatos állapotban élek igazán, ebben az én-nélküli tiszta tudatos állapotban megélem a létezés valóságát.

Ebben az én-nélküli tiszta tudatos állapotban LÉTEZEM.