Jelen inkarnációnkba lépésünkkor személyiségjegy- tulajdonságcsomagot hoztunk magunkkal.
Már a magzati élet során, megszületésünktől kezdve egyre inkább kondicionálva vagyunk ezeket a személyiségjegyeket megerősíteni, hozzátenni hasonlóakat vagy újabbakat.
Ezekből a személyiségjegyekből, tulajdonságokból épülnek fel szerepeink, melyekkel tudattalanul azonosulunk, és életünk során tudattalanul e szerint élünk. Legyen ez bármilyen, szenvedést okoz, hiszen a szerepek szerint élve elzárjuk magunkat tiszta, fényes, tudatos önvalónktól.
A szerepet éljük, önvalónk megélése helyett. Ez teljesen rendjén van. Tudattalanul megélem azt a magamat, aki szenved, aki örül, aki boldog, szomorú, és szeretne valami mást, mint ami van.
Meditációban megtapasztalom a létezés tiszta, félelmek, fájdalmak nélküli tudatos, fényes állapotát.
Egyre tudatosabban egyre inkább látom, érzékelem azt, aki vagyok, és azt, akivel tudattalanul azonosulva megnyilvánulok.
A tudatos önvalómmal megnyilvánulva egyensúlyban, harmóniában vagyok. Belső derűvel szemlélődöm a világban. Teszem a dolgom - bármi legyen -, szeretettel, elfogadással.
Minden, ami nem ez, ami nem ilyen, a tudattalan elmém működése.
Szerepekkel, személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal azonosulva élem meg magamat és a világot. Billegek hol erre - az öröm, a biztonság, a boldogság illúziójába, hol arra - a fájdalom, a félelem, az indulatok illúziójába. Gondolatok, érzések, okok és okozatok, tettek és következmények hálójában vergődve.
Alázattal és őszintén figyelve gondolataimat, szavaimat, tetteimet feltárhatom magam előtt azokat a tulajdonságokat, személyiségjegyeimet, és az ezekből összerakott szerepeimet, amelyekkel azonosulva éltem - élem tudattalanul ebbéli életemet.
Tudatoson megélve ezeket a tulajdonságokat, szerepeket, képes vagyok felismerni a szenvedést, amit az azonosulással okozok magamnak. Tudatosan jelen vagyok minden pillanatomban, figyelem szerepek szerinti működésemet. Ebben a tudatos figyelemben képes vagyok felülemelkedni ezeken a szerepeken.
Már a magzati élet során, megszületésünktől kezdve egyre inkább kondicionálva vagyunk ezeket a személyiségjegyeket megerősíteni, hozzátenni hasonlóakat vagy újabbakat.
Ezekből a személyiségjegyekből, tulajdonságokból épülnek fel szerepeink, melyekkel tudattalanul azonosulunk, és életünk során tudattalanul e szerint élünk. Legyen ez bármilyen, szenvedést okoz, hiszen a szerepek szerint élve elzárjuk magunkat tiszta, fényes, tudatos önvalónktól.
A szerepet éljük, önvalónk megélése helyett. Ez teljesen rendjén van. Tudattalanul megélem azt a magamat, aki szenved, aki örül, aki boldog, szomorú, és szeretne valami mást, mint ami van.
Meditációban megtapasztalom a létezés tiszta, félelmek, fájdalmak nélküli tudatos, fényes állapotát.
Egyre tudatosabban egyre inkább látom, érzékelem azt, aki vagyok, és azt, akivel tudattalanul azonosulva megnyilvánulok.
A tudatos önvalómmal megnyilvánulva egyensúlyban, harmóniában vagyok. Belső derűvel szemlélődöm a világban. Teszem a dolgom - bármi legyen -, szeretettel, elfogadással.
Minden, ami nem ez, ami nem ilyen, a tudattalan elmém működése.
Szerepekkel, személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal azonosulva élem meg magamat és a világot. Billegek hol erre - az öröm, a biztonság, a boldogság illúziójába, hol arra - a fájdalom, a félelem, az indulatok illúziójába. Gondolatok, érzések, okok és okozatok, tettek és következmények hálójában vergődve.
Alázattal és őszintén figyelve gondolataimat, szavaimat, tetteimet feltárhatom magam előtt azokat a tulajdonságokat, személyiségjegyeimet, és az ezekből összerakott szerepeimet, amelyekkel azonosulva éltem - élem tudattalanul ebbéli életemet.
Tudatoson megélve ezeket a tulajdonságokat, szerepeket, képes vagyok felismerni a szenvedést, amit az azonosulással okozok magamnak. Tudatosan jelen vagyok minden pillanatomban, figyelem szerepek szerinti működésemet. Ebben a tudatos figyelemben képes vagyok felülemelkedni ezeken a szerepeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése