Meditáltam Vayu 12 ház c. zenéjére. Az eddigi zenékből ez a legütősebb. Meditáció után üldögéltem még. Ebben a tiszta, fényes tudatállapotban jött a gondolat, és persze vele az energetika: amíg nem kerülök harmóniába egységbe, magammal, addig a világgal sem tudok.
Az elmémmel tudtam én ezt, de más beszélni az útról, és más járni rajta.
Mi az, hogy harmóniában, egységben magammal.
Van egy elképzelés az ideális magamról, amelyik oly tökéletes, hogy nem nehéz harmóniában, egységben lenni ezzel a magammal. Ha arra várok, hogy egyre "jobb, letisztultabb, fényesebb vagy valamilyenebb, de másmilyenebb legyek, mint most... hát..., a harmónia és egység is várat magára.
Én pedig itt és most szeretnék megvilágosodni.
És jött a lökés... egy szeretetenergia formájában kapott mellbelöket - ezzel az itt és most megnyilvánulóval kell harmóniába, egységbe kerülnöm. Igen, ezzel, aki most vagyok.
Ezzel a testtel, ezzel a testbezárt egóval, ezekkel a személyiségjegyekkel rendelkező tudattalan elmével kell nekem itt és most harmóniába, egységbe jönni.
Harmónia, egység = szeretet
Szeretnem kell magam. Mi a szeretet? Átjár a tiszta, fényes energia. Nem állja útját semmi, és ettől az energiától - ami feltölti testemet, elmémet, aurámat, és túlnő testemen, elmémem, aurámon - ettől az energiától boldogság önt el. Olyan erős ez, hogy én magam vagyok ez az energia, ez a boldogság.
Mi az, ami útját állja?
A legnagyobb akadály az itélkezés, a minősítés, az el-nem-fogadás, az elvárás, a megfelelni akarás.
Ha mindezt nem táplálom magammal szemben, ha mindezt feloldom ebben a tiszta energiában, ha felülemelkedem az elmés tudattalan működésnek, akkor csak létezem, a magam ilyenségében.
Harmóniában lenni ezzel a magammal azt jelenti, hogy engedem magam megnyilvánulni, olyannak lenni, amilyen éppen most vagyok. Akár ez az egós, türelmetlen, agresszív, nagyszájú valaki. Ám legyek tudatában, hogy ez elmém tudattalan működése. Csak legyek együtt ezzel a tudattalan működésemmel. Ekkor vagyok egységben magammal. Igen, egységben ezzel az itt és most megnyilvánuló magammal.
És ebben a harmóniában, egységben egyszer csak elindul a tiszta energiaáramlás. A tudatos jelenlét, a szemlélődő figyelem magam felé olyan erőteret nyit, amelyben elindul a tiszta, fényes energia áramlása. Ez az energia feloldja, megtisztítja, felemeli lényemet.
A feloldódásban, megtisztulásban engedem megnyilvánulni egy tudatosabb valómat. Ez a tudatosabb működés hat a körülöttem lévőkre, a környezetemre. A változás megindul bennem, és körülöttem. És én engedem, ebben a tudatos, szemlélődő figyelem, a jelenlét állapotában.